gyereket? Az ilyenek csak terhet jelentenek mindenkinek.”
A fiatal nő nem nézett fel. Csak a padlót bámulta, a válla beesett, mintha el akarna tűnni a csempék között. Én pedig abban a pillanatban először láttam tisztán Juliant. Nem a sikeres, erős férfit, akinek hittem, hanem egy kicsinyes, üres embert, aki mások kiszolgáltatottságából táplálkozik.
A méltóság ára
Évekig Julian árnyékában éltem. Megtanultam csendben maradni, alkalmazkodni, nem jelenetet rendezni. Az volt a túlélési módom, hogy láthatatlanná váltam. Amikor azonban a lány lehajtott fejjel elindult volna kifelé, és olyan szégyent cipelt, ami nem is
